Utazás a családfán

 Azt gondolod, hogy a családfa egy praktikus képi kifejezése egy ember felmenőinek és rokonságának? Ennél jóval több.  

A Családfa valóban egy fa. A magját még az Édenkertben vetette el szeretettel szeretetből, azaz ÖnMAGából a Teremtő. 

Ki volt az első?
Ki lett a párja?
Hogy lettek megalkotva?
Miben hittek?
Hisz a Teremtő a saját képére formálta őket; teljesek és tökéletesek voltak, s benne a LÉLEK lélegzett.

Ó nem! Nem tértünk a ködös spiritualitás talajára. Csupán Tesla tanácsát követve arra invitállak, hogy gondolkozz energiában és hullámokban! Itt nincs semmi hitvilág! Tiszta fizika, csak emészthetővé teszem a számodra.

Ha most Te vagy a fán az utolsók egyike, akkor volt valaki, aki az első volt. Aztán annyi minden történt. Ha csak azt vesszük, hogy amikor kaptál egy dorgálást egy csínyért vagy, amikor megkritizáltak, elkezdted érezni a haragot. Elkezdtél távolodni. Fel se tűnt, hogy mi munkál benned, csak már kevesebbet beszéltél magadról. Aztán lehet, hogy a gyomrod is elkezdett vacakolni. Akkor már gyanús kezdett lenni, hogy valamit nem tudsz lenyelni és lenne valami megbocsátani való. De már bemerevedtél. A gyerekeidnek természetessé válik az, hogy apa/ anya ilyen: nem egy beszédes típus. Nekik már ez a minta. Majd összetűzésbe kerülnek a közösségben. Zsigerből bentebb húzzák magukat. Talán azt gondolják: nem vagyok szerethető. És így megy ez visszakövethetetlen szintekig a családi vérvonalon. A nagyobb traumákat, válságokat, de a az örömöket, vonzalmakat is egy áramlat fogja össze.

Fájdalmasan be kell lássuk, hogy az elvetett első SZERETET-mag időről- időre veszített a szeretet kimutatására való képességéből.

 A szeretet kimutatása nem más mint önvalónk megélése.

Most nézz magadra! Hogy állsz ezzel? Mennyire élsz szíved szerint? Mennyire tudod kifejezésre juttatni azt az egyediséget, aki vagy?

A családfa elsősorban a teremtés egyetlen szálának az idővonala, a Fény útja, ami elhagyta a Forrást.

 A családfa egy ENERGIA-emléktár, ami formát öltve megmutatkozik érzelmekben, eszmékben, érzésekben, melyek arra késztetnek bennünket, hogy valamiképpen cselekedjünk. Mozdulataink, hajlamaink, beszédünk őrzi a felmenőink történeteit. A mag, ami el lett vetve, a kocka, ami el lett dobva, a nyíl, amely ki lett lőve, a Fénysugár, ami átszeli a dimenziókat téren és időn túl nem más, mint ami generációkról - generációkra változó és változatlan egyszerre: maga A LÉTEZÉS.
Az almafa almafa marad, mint, ahogyan az, AKI VAGY, az marad, aki voltál, de megszakadhat a kapcsolatod egy- egy gyökérrésszel és akkor a lombod is megbetegszik.

Az ősök akkor teljesítik be a sorsukat, ha minél teljesebben átadják, amit TUDnak, - pontosabban őriznek -s az új generáció pedig átveszi azt: elvállalja. Az új generáció természeténél fogva lázadó. Keresi saját identitását. Ezt azonban csak akkor találhatja meg, ha először elfogadja az örökségét és integrálja azt. 
A tékozló fiú esete is erről szól. Először kikéri a jussát és azzal kel útra. Legyen a tarisznyádba minden, legfeljebb nem használod! Ki tudja? Vészhelyzetben jól jöhet. És pontosan ez történik. DNS-ünk őriz minden hajlamot, információt és stresszhelyzetben ki / bekapcsolnak génszakaszok. Az életkorunk, helyszínek is aktiválhatnak részeket és akkor pontosan úgy fogunk reagálni, pontosan úgy fogjuk magunkat érezni és azt fogjuk gondolni, mint valaki aki ezt az örökséget átadta. 

Sajnos nem lehet megúszni. Elutasítani egyet jelent, hogy az energia megreked. Viszont energia nem vész el, csak átalakul. Amit mi nem fogadunk el, az utat tör magának és másban, a leszármazottakban fog kifejeződni, vagy a mi energetikai rendszerünkben okoz zárványokat, mely különféle betegségtüneteket, szorongást okoz.

Az elfogadott sors öröksége lehet nehéz, de a szenvedést nem kell megőrizzük, miután felismertük, hanem jó kertészként átalakíthatjuk. Legjobb eszköz a tudatosítás, a hála, a megbocsátás és új hozzáállás választása. Egyet nem lehet: kilépni az életfeladat adta keretből. Amelyik ág nem veszi fel a kapott életnedvet, az elszárad, nem terem s a tűzre vettetik. Nem a betegségek, nem a történetek öröklődnek, hanem az energia áramlik az élő rendszerben, ami benned éli meg magát. Tehát ez a te szereped.

Mivé alakítod az örökséged? Mit teszel hozzá? Hogyan hagyod abba a szenvedést és élsz egy teljes, elégedett életet minden körülmény ellenére? Most ezzel a szemmel nézz körül a családodban!
Minden szerep fontos és mind mögött megbújik A SZERETET. Ha megkopott, és Te ezt már felismered, ki fogod tudni szabadítani.

Az a leszármazott, aki a Fényt ismét teljessé teszi, visszajuttatja ÖN-MAG-ját az eredethez: a SZERETEThez. A tékozló fiú hazatértéhez hasonlatosan ez az ember ünnepelt lesz. Valójában energetikai szinten ez a fa egy végtelen kör, aminek a kezdete és a vége EGY: maga A FORRÁS.

Talán éppen te leszel az, aki a felmenői benned élő örökségét megváltja? Eljön-e általad a Megváltó, és az anyagba zárt Fény immár befejezheti-e a korszakokról- korszakokra tett utazását azzal, hogy már csak szeretetet érzel bármi is történjen? A hazatérés bizonyosság, az ideje ismeretlen.

Pallér Zsuzsanna Felhő